az adórendszerrel kapcsolatban szükséges tudatváltáshoz
Az a mód, ahogyan egy társadalomban egy adott korszakban megszervezik a termelt javak egy részének közcélokra való összegyűjtését, azaz az adóztatást, mindenekelőtt az adott társadalom tudatának fejlődési fokától, a társadalom adott tudati állapotától függ. Más megközelítésben: az adóztatás módja a társadalmi tudat jellegzetes összetevője. Ha valaki a fennálló adórendszer megreformlálására törekszik, nem csupán az adózás új technikáját kell kidolgoznia, hanem meg kell változtatnia a társadalom tudatát. (Könnyebb a reformer dolga, ha a társadalmi tudat már megváltozott, és ehhez kell hozzáigazítani az adózás rendszerét.)
A földművelés eredeti értelme ma homályba vész, mint ahogy lassacskán az emberi munka értelme és célja is. Az életre vonatkozó alapkérdések feltétele nélkül azonban a földhöz való viszony és az emberi lét mélyülő válságából nem remélhetünk kiutat.
,,Esküszöm a gyógyító Appollóra, Aszklepioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket tanukul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom a következő kötelességeimet: tanáromat, akitől e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom; utódait testvéreimnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másokra azonban nem. Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük. Minden házba a betegek javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok, vagy hallok - akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben - nem fogom kifecsegni, hanem megőrzöm. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője." (,,A hippokratészi iskola orvosainak emelkedett etikai szellemű esküje." Brencsán János ORVOSI SZÓTÁR 5. Kiadás definíciója)
Ha ismerem a viszonyomat saját magamhoz és a külvilághoz, azt úgy hívom, hogy igazság. Így mindenkinek meglehet a maga igazsága, de ez mégis mindig ugyanaz. Goethe: Maximák és reflexiók
A Memorandumban ábrázoltak megvalósíthatóságában senki nem fog kételkedni, aki gondolataiban Közép-Európa valóságos viszonyaiból indul ki. (A szerző Közép-Európán az akkori Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát érti - a ford.) Mert egyáltalán semmi olyat nem szorgalmaztam, amit keresztül kellene vinni, hanem csupán rámutattam arra, ami végbe akar menni, és ami abban a pillanatban sikerül, amint szabad utat engedünk neki.
Nemcsak országoknak és nemzeteknek, hanem kontinenseknek is megvan a maguk küldetése, sorsa. E cikksorozat célja, hogy ezt Amerika esetében megmutassa.
„Aligha méltathatjuk eléggé az olyan személyiségeket, mint Dr. med. Eugen Kolisko. Személye legbelsejében összenőtt azokkal a problémákkal, amelyek foglalkoztatták, ezért előtte állva úgy érzem: tudományos téren is meggyőzően munkálkodó személyiséget látok. Ha beszélni hallom, akárcsak ez alkalommal, akkor az az érzés fog el, hogy a szíve legmélyéről szóló igazságot mondja, és ez az igazság maradéktalanul kitölti életét.”
Amikor ma az arlesheimi klinikán való közreműködésem idejéből próbálok felidézni valamit, amelynek kezdete immár fél évszázadra nyúlik vissza, akkor be kell vallanom, hogy ez igen nehéznek bizonyul számomra.
„Ismert szimptóma, társadalmi körökben nagyon elterjedt betegségkép a rosszindulatú rágalmazás, hazugságok terjesztése másokról. Ilyen esetekben tönkreteszik az illető hírnevét, és ez a korrumpált jogélet jele. Sokan gondolják, hogy mindent mondhatnak másokról. Nos, az mindenkinek szabadságában áll, hogy bárkiről azt gondoljon, amit akar, de amint ezt ki is nyilvánítja, akkor már a jogélet területén vagyunk, ahol a másiknak védelemre van szüksége, és meg is védheti magát.”
- K.I: 1937-ben születettem Mezőtúron egy gazdag polgári családban. Nagyapámnak nagykereskedése és három üzeme volt. Gyerekkoromból két meghatározóan fontos történetet mesélek el. Az egyik az, hogy gyerekkori barátommal hónapokig azt játszottuk, hogy gyárakat, utakat, vasutat, vízvezetéket építünk a homokba, majd a “gyáraink” termékeivel kereskedünk. A másik: egy sérült búbos bankát ápoltam, és amikor elpusztult, egy ronggyal körbecsavartam, építettem neki egy tucatnyi helységből álló sírkamrarendszert, ahová aztán eltemettem.
A könyvet a bátorságról és a politikáról írtam. A politika közege szolgál háttérként, maga a téma pedig a bátorság. A bátorság, mint egyetemes erény mindenki számára ismerős és megérthető valami, míg a politika misztériumát a bátorságnak a bátorságnak ezek a portréi nem világítják át.
